Valhalla árnyékában

Mindenki felad egyszer valamit,
a harcait vagy az álmokat.
Mindenki szeret egyvalakit,
akit a szívébe örökre láncolhat.

Éltem Földeden eleget,
pihentem meg pajzsod alatt,
óvtál ezer csapástól.
Élnem örökké nem lehet,
belőlem emlék marad,
pusztulok hát csalódástól.

Minden viking boldog lehet,
én is azzá lehettem egyszer.
De néha érzem, így nem mehet,
az élet, a sors mérgező vegyszer.

Engedj be hát Valhallába,
hősök híres csarnokába.
Gyere értem, híres Midgardra,
és vigyél engem hatalmas várba.

Lándzsáddal támadtad azokat,
akik nekem okoztak fájdalmat.
Hős fiaid is vívták helyettem harcokat,
Odin, sosem feledem azokat az arcokat.

Bifröstön majd keresztülvágok
az örök élet hűs csarnokába.
Egy óriási kapuőrt látok,
Heimdall, engedj, hadd készüljek istenek alkonyára.