Nyújtózkodik a zúzmara
Megdermed az idő
Elcsitul a jelen, és
Megnémul a jövő

Csak üldögélek tétlenül
Lekapcsolom magam
Bámulok a semmibe
így minden rendben van

Míg vesztegel a pillanat
Idebent csak pörög
Egy végtelen magnószalag
A szemhéjam mögött

Néha jó, néha rossz, néha nem
Néha nem foglalkoztat semmi sem
Végül minden végső helyére kerül
Maradok -- ott, ahol voltam - egyedül
Beborítva sugarakkal
Szemben állok a Nappal

Köröttem légüres tér
Riadtan tátogok
Hűvös fénnyel izzanak
Lámpás csillagok

Egymást követve fagynak el
A kimondott szavak
Szilánkokra törnek, aztán
Szertefoszlanak

Magam leszek a zúzmara
A hóval olvadok
Elillanok, akár a tél
Akár a sóhajok

Néha jó, néha rossz, néha nem
Néha nem foglalkoztat semmi sem
Végül minden végső helyére kerül
Maradok -- ott, ahol voltam - egyedül
Beborítva sugarakkal
Szemben állok a Nappal