Reseñas recientes de Hablaty

PUBG = SUPER AIDS

Nem mondhatom "már" el magamról, hogy nagy COD-os lennék, mert azok az idők elmúltak. Elmúltak azok a COD2-es napok a több száz, több ezer óra, na és persze a jó öreg Xfire (Ha megkérdezed mi az a Xfire akkor túl fiatal vagy).
A széria legutolsó darabja amivel játszottam az a Modern Warfare 3, igy nagy kihagyásom a van sorozattal kapcsolatban, de ennek pár oka van is.
Ne értsetek félre nincs semmi bajom az ilyen jellegű sci-fis lövöldékkel kapcsolatban, viszont nem éreztem azt a feelinget aminek a Call of Duty-nak szólni akellene. Egy teljesen más széria tagjaként teljesen elfogadott lett volna ennek ellenére az előzetesekből nem ez jött át nekem és maradtak vakvágányon.

Na hogy letudtuk az előszót, kezdjünk bele mesénkbe a játékról. A cimtől egyáltalán nem estem hasra, épp ellenkezőleg féltem, hogy valami butyuta FPS lesz belőle. Aztán nézegettem pár multis videót és rá kellett jönnöm nem lett rossz (vagyis a multi része). Több se kellett fogtam egy akciót és megvettem.
A singleplayer rész szerintem sokkal jobb lett mint eddig valaha volt. Történetünk főszereplője Donald Red Daniels aki az 1. Gyalogos Hadosztály közlegénye, akinek nyomonkövethetjük/belevethetjük magunkat normandiai partraszállástól, az ardenneki offenziván át a remageni hid elfoglalásáig.
Történet szempontjából nagyon pörgösek a részek, szinte egy percnyi pihenős sincs folyamatos az akció, a robbantgatások amik meghatározzák a játék élményét maxolva a ingerküszöböt és a felrobbanó dolgokat.
Voltak kisebb furcsaságok de arról később.
A legérdekesebb és a legnagyobb pozitivum számomra már a legelső pálya legelején betalált, mikor is a parton fedezékről fedezékre kellett eljutni a bunker alá. Viszont a második szaladást követően legyalult a géppuska, mondom "Mi van?". Visszajött ugyanis a jó öreg HP rendszer amit a United Offensive óta nem láttunk. Már nincs olyan, hogy visszatöltődik az élet (multiban maradt), szóval igy kicsit taktikusabbra kell venni a figurát már Regular fokozaton is. Nincs többé rambózás, se terminátorkodás. A lőszert vagy felvesszük vagy a társunktól kérünk, akárcsak medikittet, spotolást, vagy aknatüzet. Minden karaktertől mást tudunk igényelni és figyelni kell mert az egyes karakterek vagy eltünnek vagy meghalnak a történet során (nyugi vannak ammo boxok). Másik pozitivum a maga vizuális megvalósitás. Próbáltam a lehetőt kihozni a GTX750Titánomból és 1080-ban nyomatni és még úgy is lenyűgöző volt, akkor bele sem gondolok milyen lehet egy 1050 vagy 1080-al. És eléggé jól optimalizálható szóval akár még gyengébb gépen is elkocog (de azért van egy szint fa-pc kizárva). Olyan egyéb újitások is bekerültek a játékban mint a Heroic Actions. Itt megmenthetünk egy bajtársat a közelharcban való kudarctól (értem itt leszúrják mint Mellisht a Ryan közlegény megmentésében), meglőtt társunkat fedezékbe húzásán keresztül, a megadott ellenségek könyörtelen lemészárlásának elhanyagolását. Új quick time eventek is bekerültek, már nem csak az F-et nyomkodjuk hülyére hanem már egérrel is kell kombinálni.
A történet és a megvalósitás jó, igen nem tökéletes, de jó. Egyfajta United Offensive és Big Red One összegyurmázása a jelenlegi igényeknek megfelelően. A szereplőgárdára is odafigyeltek a készitők és olyan szinészeket alkalmaztak mint Josh Duhamel (Transformers), vagy Jonathan Tucker (Túl sok nő), hogy kiemeljek párat.
Zenére sem lehet egy rossz szavam sem, mindig illk az aktuális eseményhez vagy párbeszédhez. A fegyverek hangja is tetszik, amik elég változatosak a játékban.

Na ennyi jó után térjünk át a rossz dolgokra. Már a partraszálásos pályán néztem egy nagyot. Hogy a pics@ba kerül PPSh a normandiai partokra. Értem én , hogy áthelyezték a keleti frontról és magával hozza, de naaa azért ne legyen már olyan gyakran előforduló. Hozzáteszem az egyik legjobb fegyver a játékban a MP-40 után. Ha már MP-40, akkor elvártam volna, hogy ez legyen az szabványositott fegyver, de nem; hanem a pusztulat Waffe 28. Én azt tanácsolom nagyivben kerülendő(nagyon roooooosz). Az SVT-40 szintén zenész mint a PPSh, de akkor már nem lepődtem meg. Értem én, hogy be akarták mutatni az összes fegyvert a singleplayerben, de szerintem tök felesleges volt.
A következő dologtól a falra másztam és az nem más mint a tankos küldetés. 20000 fölött van a csatáim száma World of Tanksban (azt nem mondtam, hogy jó is vagyok :D ), de ez valami kib@szott idegesitő volt.A Sherman legtöbb esetben önálló életre kelt amikor a Királytigris megjelent. A torony az valami gyök2-vel fordult, ha fordult egyáltalán. Illetve ha az előrét nyomtam elkezdett tolatni, jah és ha ezután a tolatást nyomtam (gondolván akkor előre megy) azután is folytatta a tolatást). Az már csak a hab a tortán, hogy a Panzer IV-eseket sem lehet szemből belőni, még ha 2 cm-re is vagy tőlük, lepattannak mint egy tüzijáték. Igy felejtős volt a csiki-csuki. A legjobb taktikám az volt hogy törzyből fordulni és körbe-körbe mászkálni a romok között és úgy fenékbelőni. Mivel nagyon beleakartak pakolni mindent van repülős rész is ahol most nem a bombázó személyzet egyik tagja vagyunk, hanem az egyik kisérővadász. Az egérrel kell irányitanunk gépünket, de az első tiz másodperc után tudtam hogy a War Thunderes óráimat lehúzhatom a klotyón. Olyan szinten nem volt összhang az egér és a repülő között, hogy csak lebegtem mint gólyafos a levegőben. Aki megcsinálja a Flyboy achievmentet annak jár a keksz. Még az STG-44/MP-44 tűzgyorsaságát és hangját tartottam furcsának az előző világháborús szériákhoz képest. Egyetlen egy szembetűnő buggal találkoztam amikor a revolver tára a fegyveren kivűl volt.

Hogy megéri-e megvenni? Szerintem mindenképp, ha csak a kampány rész miatt is. Szerintem kellett ez a vérfrissités a sorozatnak akárcsak az Assasins Creednek. Méltó utódja lett a régi elődöknek és remélem új vezérfonál lesz a következő részekhez.
Lehet, hogy kihagytam pár dolgot, vagy csak elsuhantam felette (például a lopakodós küldetések :D )
Véleményem szerint minden megvan benne ami egy kiváló második világháborús akciójátékhoz, jó sztori, jó karakterek, változatos helyszinek, gyönyörű hangok. Aki teheti vegye meg, ha nem is teljes áron valamelyik akció során.

Befejezésképpen ránéztem, hogy miért kap ennyi negativ kritikát. Az értékelők 95% csak a multit értékeli és azoknak is a jelentős része játszott max 2 órát. Úgy biztos elfogultan lehet véleményezni. Én épp ezért nem véleményezem a multit mert csak pár kört játszottam. Pedig mondhatnám hogy csak orosz, meg ukránokkal dobott össze akiknek az angol nyelvtudása egyenlő azzal, hogy gg.

A KÖVETKEZŐ JÁTÉK NEM AJÁNLOTT SENKINEK, FŐLEG AKI DEPRESSZIÓVAL ÉS SZUICID HAJLAMOKKAL KÜZD.
Na hogy most leróttam a szükséges köröket neki is látok kis leírásomnak.Előre szólok erősen tele lesz SPOILER-rel,ennek tudatában olvasd tovább.Előre bocsánatot kérek ha esetleg hosszúra sikeredet, így is többszöri átírással lett elkészítve.
A játékra a nem szokott módon találtam rá,egyenesen a 9GAG oldalán.Nem értettem elsőre,miért jönnek olyan negatív és depresszív kommentek egy első látásra nem kegyetlennek tűnő visual novelre.Azt előre leszögezném nem vagyok nagy VN játékos ez a második amit végigvittem.Na de kezdjünk is bele.
Egy letisztult kedves,mindenféleképp barátságos menüt kapunk.
Megadtam a saját,eredeti nevemet majd elindítottam a játékot.
Történet:
Személyünk éli hétköznapi világát amíg el nem rángatnak az irodalmi klubba.Itt kezdődik valódi sztori és az események sorozata.Eleinte semmi olyasmi nem történt ami igazán aggódni kellene.Megismerhetjük a karaktereket elsősorban.
Sayori: a gyerekkori barát, az irodalmi klub alelnöke és ő invitál el a klubba
Yuri: a legfélénkebb és legnagyobb könyvrajongója tagja a klubnak
Natsuki: a nagyszájú tsundere aki imádja a cuki dolgokat és szeret sütni
Monika: a klub elnöke…
Miután mindenki elfogadott a klub legújabb tagjaként,az a feladat lett kiadva írjunk verset a következő csoportterápiára.Ilyenkor jön egy szójáték abból lesz összevágva a saját versünk.20 szót választunk egy adott listából,minden szó valamelyik karakterhez tartozik és így tudunk nála jó pontot szerezni.Én próbáltam mindig elosztani a pontokat.
Az első szálon gondoltam végigküldöm a gyermekkori barátot.És ahogy haladtam egyre jobban kezdett a történet a belső érzelmi bizonytalanság irányába húzni.Eközben pedig még jött egy iskolai fesztivál.Haladva a sztorival karakterünk érzi nincs minden rendben,de Monika folyamat mondja nincs miért aggódni.Ki mondana ellent az elnöknek.Készülődve a fesztiválra feladatul kapjuk (jó! ezt választottam),hogy segítsünk Yurinak a dekorációban. Persze Sayori beesik a végére abban a helyzetben ami totál félreérthető.Abban a szent tudatban,hogy csak túloznak a kommentelők és ráküldtem a egy klikket a “vallomásra”.
A francokat,most kezdődik csak igazán.Iskolai fesztivál napja,beérünk a suliba a dekorációval ami hétvégén lett csinálva.És mindenki tőlünk kérdezi Sayori merre van?Még az nem is lenne semmi baj,mert tudjuk mindig késik,de aztán megemlítik hogy verse a rendezvényre kicsit furcsa:
Get out of my head. Get out of my head. Get out of my head...
Kicsit? Most komolyan, csak kicsit furcsa?Itt már vágtam,nem lesz itt happy end.Futás megnézni mi történt vele.Belépve a szobába látjuk a kihűlt eltorzult arcát ahogy a kötélen lóg.Nesze neked szerelem és boldog iskolai napok.
Ezek után nem gondoltam,hogy meg tud még lepni a játék,de tévedtem. A játék kidob aaa, ööö menübe?Mondjuk azt hogy menübe.Látszik is Sayori karaktere egy picikét megváltozott,de nem csak ez volt a meglepő,hanem az addigi mentéseim is eltűntek.Mintha csak egy új játékot indítottam volna,igaznak is bizonyult.
Az egész ugyanúgy kezdődött mint az első felvonásban,kivéve azt hogy Sayori párbeszédek hiányát.Itt Monika invitál a klubba,ahol újra eljátsszuk a beilleszkedési procedúrát.A történet előrehaladtával egyre több képi és hangi elemnek leszünk részese ami fel és megkavarja az embert.Erősen arra öszpontosit a játék,hogy személyünket is erősen befolyásolni akarja,érzelmileg instabillá téve.
Haladván az eseményekkel Yuri és karakterünk egyre jobban összekapcsolódnak,akárcsak a kés és a vaj.Azt elfelejtettem az előzőleg kifejteni Yuri imádja a késeket,sajnos ekkor még nem véltem ebben semmi különlegeset,mindenkinek lehet egy hobbija.Yuri yandere személyisége egyre előjön,nem csak a verseken keresztül…
Próbálnánk segíteni,deakkora szerencsétlenek vagyunk már, inkább csak sodródunk.
Láss csodát elérkeztünk itt is a vallomási ponthoz.Már lelkiekben felkészültem,hogy nekem annyi.Az igenlő válasz után Yuri örömében leszúrja magát,nem vicc komolyan.Azt a pofát amit vágtam,azt le kellett volna kapni.Próbáltam megérteni,de rájöttem felesleges.
Ezek után nem dob ki minket a játék,mivel még a fesztiváli rész nem jött.Kettő, ismétlem kettő játékbeli napot kell átgörgetni.Fél órán át klikkeltem mire meguntam és rányomtam a Skip-re.Addig néztem a leszúrt véres képet a monitoron keresztül.
Fesztivál napja,újfent.Monika képben és üdvözöl minket,Yuri halott testére meg csak egy “Én előre megmondtam”-mal lerendezte.Na jó ez így nem teljesen igaz,kitörölte a szó szoros értelmében Natsukival együtt.Ezért is nem tudok nagyon róla írni,pedig direkt a tsunderét hagytam a végére.Visszatérve nem mezei törlésről van itt szó hanem a helyi fájlokról,a játék könyvtárából bekukázta a többi karaktert,majd az egész világot.
Az utolsó fejezetben egy multiverzumban repülő szobában találjuk magunkat magával Monikával szemtől szemben.Elmeséli mennyire “bír” minket és emiatt folyamodott ilyen eszközökhöz.El kezd boncolni minket az ő kis módszerével.Tudatja velünk hogy ez csak egy játék és csak úgy belöki a hogy a Steamen keresztül játszunk és a nicknevünket.Én a játékban az eredetit adtam meg,de hallottam olyat is ami ennek az inverze volt.Ez ejtette a pofámat a padló felé rendesen.Voltak olyan gondolataim is,hogy ez akár egy vírus is lehet.Az már korántsem volt vicces amikor azt akarta vegyem fel twitteren(na persze).A nagyobb impulzusok után már csak random beszédek jöttek és én elkezdtem várni.Várni,várni,de nem történt semmi.Kb tíz percig instáztam mikor belefáradtam és ki akartam lépni.Aham szóval nincs escape, de jön a jól bevált Alt+F4.Ennek hála ki lehet lépni,de mivel nem láttunk normális lezárást visszalépünk a játékba,viszont nem vár ott ránk csak Monika kapásból(felejtsd el a menüt).
Nem vágtam,hogyan is lehetne vége így utána néztem a dolgoknak.Úgy lehet elintézni,hogy játék közben az asztalra letesszük,megkeressük a játék könyvtárába a monika.chr karakterfájlt és szó szerint töröljük.Visszadobatva a képernyőt elkezd szétcsúszni minden főleg ő.Jön egy klisés szöveg,hogy mindent csak értem tett,de megbocsátja a tettemet még így is és visszaküld egy olyan világban ahol ő nincs jelen.
Jöjjön hát a ténylegesen utolsó rész ahol nincs jelen Monika,a többiek is visszatértek a lomtárból és újfent csatlakozunk az irodalmi klubhoz.A bökkenő ott van,hogy itt is kisiklik minden,nem találjuk meg a boldogságot,mert az számunkra elérhetetlen,egyszerűen nem kaphatjuk meg SOHA.
Ezután jön a végefőcim és VÉGE.
Kép és hang:
Semmi bajom nem volt vele,hozta az elvárt hangulatot!?A karakterek jól meg vannak rajzolva.A hátterek is okésak voltak.Az effektek ott voltak a szeren kb kétszer nagyon ott voltam, hogy bevágom a kijelzőt;de akkor nem is lenne jó a játék ha nem váltana ki semmit sem az emberből.
Maga a zene a szokásos vidám hangulatú nótácska,ami idő után lelassul,majd letargikus hangzásba megy át az adott szituációnál.
Megjegyzés és végitélet:
Volt benne pár érdekesség is a játékban.Kiemelnék párat.Az képkocka amin Sayori felakasztotta magát,ki van plakátozva a faliújságra a klubteremben.Nekem különösen tetszett,hogy a helyi fájlok operálása is bele van építve a játékba.Csináltam is egy fájlellenörzést a végén 108 darab fájl nem volt meg.Nem említettem,de Monika a klub mellett zongoraórákra járt és mondta egy saját dalon dolgozik és ha kész van meghallgathatjuk.Na ez a szám megy a végefőcim alatt.Hihetetlenül gyönyörű a dal és ennek okán baromira hiányoltam egy szinkront a játék alá.Egy oka lenne hogy újrakezdjem az a szinkron.
A játék jelenleg ingyenes,de én ilyen munkáért simán elkérnék valamennyi összeget,vannak ettől sokkal rosszabb játékok.
Nem lehet azt mondani a játékra,hogy rossz,mert azt nyújtja amit kínál,sötétséget,magányt,érzelmeket,depressziót…
Aki teheti adjon neki egy esélyt,de tényleg csak olyan játsszon vele aki mentálisan STABIL!

Amikor elösször megláttam a Ryse: Son of Rome előzetesét abban a pillanatban eldöntöttem, hogy ez kell nekem. Sajnos akkor Mr. Mastercard csak annyit válaszolt "De nem ma." Ennek okán feledésbe merült, amig nem olyan régen láttam egy általam most meg nem nevezett oldalon hogy ezresért meg tudom boltolni. Kártyán is volt pénz és még élt bennem az előzetesből a nagy csatajelenetek, igy hát megvettem. Gameplayeket meg nem szivesen nézek, mert az elvezi az élvezetet az első játékkor.

A történet ókori Rómában játszódik barbár tőrzsek támadása idején. Aki látta és akinek tetszett a Gladiátor cimű film annak a Ryse is be fog jönni. Mert ki ne ordibálná játék közben hogy Maximus! Maximus! Maximus! miközben karakterünk neve Marius.

Történet szempontjából a sok helyet fogunk meglátogatni illetve meg(vissza)hóditani, Rómatól kezdve Britannián át, a napsütötte rétektől kezdve a sötét zord erdőkön át. Viszont a nagy reményeim kicsit elszálltak amikor elkezdtem játszani vele, mert a videóból én azt szürtem le hogy nagy seregeket irányitva harcolunk, ehelyett 'Murica kapitányként egyedül kell legtöbbször ledarálni az egész hordát. Néhány esetben van lehetőségünk egy-egy szakaszon kisebb egységeket irányitani és parancsunkra előretörni, de nem teljesen egészen szabad irányitásban. Kimerül abban hogy előre-hátra illetve pajzs és pilum támadás.

*Aki nem tudná mi az a pilum, a római gyalogos általános dárda fegyvere.

A maradeék részben jön a szó szerinti darálás nyomkodva két gombot. Lehetne több is, de mivel sosem voltam jó a Mortal Kombat, Tekken illetve a hasonló játékokban igy a különféle kombózások nálam kimaradtak, amik persze a főbossoknál nem ártott volna tudnom. Igen minden nagyobb szakasz végén kapunk egy főbosst is. Őszintén szólva az előzőek miatt már a második főbossnál vissza kellett vennem a nehézséget easyre (lehet jönni azzal mekkora noob vagyok).
A sztori az nem teljesen lineáris, mert ahonnan kezd a játék onnan fordul be egy visszaemlékezésbe ami bemutatja Marius útját, majd visszatér az akkor jelenbe.

Az ellenfelek tipusai nem nagyon változatosak 4-5 fajta van. Könnyű gyalogostól az elit kétpengés kardforgatóig. Mindegyiknek van speciális képessége is, akár csak nekünk. Minden ellenfél kivégzésekor felugrik egy kis qucik-time event és akkor tudunk választani plussz XP, nagyobb sebzés a következő támadásnál, regeneráció, vagy nagyobb fókusz. Én a kezdetekben a több XP-rre mentem mert kellettek a skillek. Na igen jó kis skillfák vannak amik további extrákat adnak hatci értékünkhöz. Legyen az több életerő, vagy a felvehető pilumok száma illetve kivégzések. További extra tartalmak is el vannak rejtve, beszámolók, pajzsok formájában amiért további achievmenteket lehet kapni.

A grafikára nem tudok mást mondani mint lebilincselő. Nagyon megfogott és teljesen ámulatba ejtett. A birodalom és azon belül is főleg Róma látványa magáért beszél. Az már kevésbé amikor lángokban állt. Ennek ellenére jól néztek ki a harci elefántok rohama a város utcáján. Most nem tudom miért, de a grafikai beállitásokat nem nagyon tudtam állitgatni; vagy nálam van a hiba, vagy egyszerűen nem lehet.

Mivel játékról van szó, nem teljesen valós, vagyis inkább kevésbé történelemhű; viszont vannak benne valós személyek. Csakhogy egy párat megemlitsek: Nero, Commodus, Boudicca. Nero császárnak nem Commodus volt a fia, mert eltérő időben éltek. Viszont bemutatja a játék azt a kegyetlenséget amit az uralkodásuk idején lehetett. A nagy istencsászár meg is kapja viszont Mariustól (Maximustól) ami kijár neki. Boudicca viszont Nero idejében vezette a lázadó barbár csapatokat a római légiók ellen; de itt is megferül a történelem mert nem jut el csapataival Rómában hanem valahol az akkori London környékén győzik le. Szóval ne innen tanuljunk mint az Assasins Creedből. Nem utolsó sorban még megemliteném Damoklész kardját ami fontos kulcselem lesz a történetben.

Attól eltekintve, hogy legtöbb esetben egyszemélyes hadseregként kaszáljuk végig az egész kampányt csak ajánlani tudom. Mindenkinek aki szereti az ókori és azon belül is a római időket, illetve annak aki imádja a darálós játékokat. Nem fognak csalódni sem a történetben sem a látványvilágban. Akció idején mindenki vegye meg aki teheti. Ami kimaradt az a multiplayer része, sorry de arra nem futotta az időből. Nem kell nagyot gondolni róla sima gladiátorharc karakterfejlesztéssel..

Ha röviden jellemeznem kellene ezt a játékot akkor azt mondanám, hogy egy verekedős free-for all, azzal a különbséggel, hogy csak téged akar elkapni mindenki.

Történet:
Nagyon egyszerű és nem agyonkomplikált. A főnökünk Big B leépítést fog intézni a cégnél a közeljövőben és olyan versenyt ír ki, miszerint aki túléli és ő lesz a bajnok az irodában az megtarthatja az állását. Szóval mindenkit rommá kell verni ahhoz, hogy győzzünk és megtartsuk az állásunkat.

Játékmenet:
Szokványos nyilas irányítás, ami néha furcsán reagál. Több esetben is tök rosszul fordul egyhelyben és csak úgy tudtam pozícionálni, hogy egy teljes kört tettem meg. Az ajtók ebben a nézetben ami a játékot mutatja nagyon rossz, nagyon sokszor fel lehet akadni amikor az ember bemenne és amíg betuszkoljuk magunkat a jónép folyamatosan püföl minket. Négy féle pályatípussal fogunk találkozni amik a következőek:
- Office Capture: Itt az irodán belül több pontot kell elfoglalni, miközben az ellenfelek támadnak.
- Survival: Egy adott időlimitet kell túlvészelünk a horda ellen.
- Last Man Standing: Adott számú ellenfelet kell legyőznünk
- Big B: Maga a főnökkel kell megküzdenünk.
Összesen hatvan szint van és az előbb elhangzott pályatípusok ismétlődnek annyi eltéréssel, hogy a nehézségi szintjük változik a könnyűtől az extrémig. Szóval a repetitív játék miatt egy idő után bele fog unni az ember. Minden tízedik, vagyis Big B pálya után kapunk egy kis kupát, ami a főmenüben a karakterünk mellett láthatjuk. Felruházhatjuk a karakterünket skillekkel. Ezek két ágra fókuszálnak, a támadásra és védekezésre. Okosan válasszuk meg mire dobjuk a pontjainkat, mert csak egyszer tudjuk szétosztani őket. A verekedési mechanizmus lehetne változatosabb, mert csak három billentyűvel tudunk operálni. Balkar (kórház), jobbkar (temető) és a rúgás. Kombó nincs, helyette viszont van kiütés, amivel egy csapásra ki tudjuk ütni a gyengébbik ellenfeleket.
Hogy élvezetesebb legyen, különféle tárgyakkal szerelkezhetünk fel. Ilyen például papírdoboz sisak, vagy vonalzó kard. Minél magasabb szintet érünk el, úgy nyílnak meg a jobbnál jobb eszközök és fegyverek. Ezeknek persze nagyobb is a sebzése, illetve a pajzs és sisakok megvédenek a nagyobb sérülésektől. Ezek sem tartanak örökké van egy szavatossági idejük, ha sokat használjuk akkor használhatatlan lesz. Az ellenfelek véletlenszerűen dobálnak, ha kiütjük őket (ezek viszont alapból már nem használtak, nem teljesen újak). Van shop ahol mindent meg tudunk venni, eladni vagy megjavítani, ha van elegendő coin-unk. Ezeket is az ellenfelek dobják. Van egy skill amivel megnövelhetjük, hogy több coin-t dobjanak.
A ragdoll szépen működik, néha elég vicces helyzetbe kerülnek szegény párák, de legalább van valami ami jókedvet hoz. Karakterünket is személyre tudjuk szabni egy bizonyos határig (haj- és bőrszín, póló, nadrág, cipő és szemüveg). Ezen felül saját magunk és készíthetünk pályákat, így aki késztetést érez megcsinálhatja a saját irodáját ahol szétverheti a munkatársait. Globális ranglista is szerepel a játékban ami nem is inkább a játék színvonalát minősíti, hanem hogy valaki miként képes ennyi időt és energiát belefektetni. Valljuk be vannak azért sokkal jobb játékok is. Nekem elég az a stabil 635. hely is.

Látvány:
Nem látok kivetnivalót benne, nem volt csúnya, engem megfogott. Külön tetszett az irodai elemek és azoknak a mozgathatósága. Egy masszív barikádot is össze lehet tolni az ajtó elé ha nincs más választásunk. A SIMS-es időket idézte elő nálam ez a kameranézet. Viszont ami nagyon irritált az a irodán kívüli csupasz betontalapzat mindenhol. Egy kis füvesítés, pár bokor esetleg egy szobor vagy szökőkút jól mutatott volna, még akkor is ha nem lehet kimenni . Az emberi karakterek fejei viszont szerintem nagyobbak a testhez viszonyítva, igaz egy ilyen vicces kis játékban még jól is mutat.

Tippek és trükkök:
Ha tanácsolhatom akkor a skilleknél legelőször a kézitusa és a regenációt húznám ki; mert amik az elején vannak fegyverek nekem nem jöttek be, mintha semmit sem sebeztek volna és csak hátráltattak a harcban.
Minding figyeljünk a hátunk mögé, ha elhagyunk egy szobát a gép már onnan is küldeni fogja az ellenfeleket és nem túl jó érzés amikor hat irányból támadnak.
Sarokharc: Ha meguntuk a futkározást illetve már erősebbek a támadóink akkor érdemes beállni egy sarokba. Ilyenkor nem tudnak olyan sok irányból jönni és azt a kicsit meg le tudjuk fedni a két karunkkal.
Big B: az első Big B ellen egy 20. szintig nem ártana eljutni ahol már van jó pár skillunk is illetve jobb fegyverek. Igaz baromi sok grindbe fog fájni, de megéri. Ezen felül vegyünk minden top cuccból legalább 3-4 darabot és használjuk itt is a sarokharcot. Ne fussunk elébe, mert közben jön a többi kis inas is.

Aki ki akar kapcsolódni egy kicsit annak jó lesz, mert utána úgyis bele fog unni. Elviselt volna még pár pályatípust, de ennyivel kell beérnünk. Pozitívan értékelem mert ilyen árért bőven túlszárnyalta a teljesítménye és a tartalma. Drágább játékkal is találkoztam már ami ezerszer rosszabb volt ennél. Akinek van egy felesleges 1 eurója (0,90€, 2017.03.03) az ne hagyja ki.

Amikor 2004-ben az EA kijött az illegális utcai versenyeket bemutató U2-vel hatalmas ovációt kapott amiatt is, mert nagy volt a hűhó a Halálos Iramban filmnek köszönhetően a Namco egy évre rá kidobta ezt a „remekművet”. Sajnos a Street Racing Syndicate nem lett más mint a szegény ember Undergroundja. Lentebb kifejtem miért is.

Történet:
Na azt nem nagyon kapunk, vagyis én nem nagyon találkoztam vele. Az elején kapunk egy videót, amiben kiderül, hogy helyettesítenünk kell az esti versenyen az egyik társunkat és hozzánk dobják a Skyline kulcsait. Könnyedén megnyerjük első versenyünk, ami után első kocsinkat fogjuk megvenni. Választék nincs annyi mint az NFS-ben, szóval ésszel válasszuk ki kezdő járgányunkat, mert azzal játsszuk le majd a játék felét. Ezek után nincs más dolgunk mint kicsit tuningolni (erről később) a járgányt és belevágni, hogy mi legyünk a legjobbak egész Los Angelesben.

Játékmenet:
Leszögezném az irányítás valami katasztrofális, mivel baromira érzékenyen reagál. Egy adott idő eltöltése szükséges amíg elsajátítjuk, hozzászokunk a játék vezetési mechanikájához. Fő célunk mi legyünk a legjobbak, a leggyorsabbak az utakon. Ennek érdekében bajnokságokon kell részt vennünk ahol pénzt és tisztelet pontokat kapunk. Az összesített TP mennyisége függ a versenyen végzett eredményünkkel és a verseny közbeni akcióinkkal (ilyen például hogy drifttelünk egy jó nagyot a kanyarban). Minden nagyobb bajnokság három kisebb bajnokságból áll. Ezeknek mind van egy limitje amit el kell érni. Meghatározott TP-nknek már lennie kell illetve azt is kiírja, hogy autónk teljesítménye az adott számú LE (lóerő) elérje. A legtöbb esetben körversenyek vannak, amik a 90°-os kanyarokkal egy idő után baromira unalmas fog lenni, ritkább esetben sprint versenyek is beugranak néha-néha. Egy ötlet viszont amit beépítettek az nagyon tetszett, ami nem más mint a fogadás. Minden verseny előtt lehet fogadni a másikkal, hogy le fogjuk-e nyomni verseny közben. Így elég korrekt pénzt lehet bezsebelni egy bajnokság végén amit bajnoki díj illetve a fogadásból nyertünk. A három ellenfelünk különböző téttel áll elő, így jelezve a nehézségi/autójuk gyorsaságát. A bajnokságokon kívül vannak még sima utcai versenyek, de az repetitív; akárcsak a bajnokságok, bármikor újrajátszható. A vége felé viszont már lesznek izmosabb ellenfeleink is amik már meg fognak párszor szorongatni, de addigra már beleuntunk az egész játékba. Szóval mindig kicsit fejlesszünk a kocsin és akkor gyorsan ki lehet pörgetni.
Na jöjjön a lényeg, a csajok. Igen-igen, több a megszerezhető barátnő, mint az autók száma. Egy bugyuta kihívást kell teljesítenünk, hogy elnyerjük a szívét majd a raktárba tegyük. Raktárunkban mindegyik adatlapját elolvashatjuk, illetve valami béna casting videót nézhetünk meg ahogy táncolnak. Említést kell még tennem a polgári járművekre. Nem túlzok, ha azt állítom olyan 20-25 méterre tolja be elénk egyenes szakaszon, szóval belátható területen belül csak úgy hirtelen megjelennek. A legrosszabb, amikor kanyarba fossa ki szó szerint eléd őket, olyankor satufék vagy bevállaljuk hogy kicsit megtörjük magunkat. Mivel én nem használtam ki a szabad utazás örömeit és minden versenyhez csak odaugráltam, de aki inkább autózgatna minden egyes eseményhez az figyeljen oda mert rendőrök is köröznek az utakon. Igaz lassúak mint a csiga, de a felettiek rájuk is igaz és oda pottyantgatja a játék mellénk néha.

Grafika/Zene:
Azzal nincs nagy gond, tűrhető, el lehet viselni. Abban az időben elfogadható volt. Viszont az nagyon feltűnő, hogy nagyon üres. A távoli épületek, felhőkarcolók hiánya, illetve nagyon kevés reklámanyag. Legtöbb esetben semmi sincs körülöttünk. Erre már nem jutott pénz a fejlesztőknek. A menü sem jobb ennél, egyszerű és összecsapott. Zene téren is gyengusz szegényke. Itt nem találhatóak meg olyan nevek mint Paul van Dyk vagy Snoop Dogg (remélem most mindenkinek eszébe jut a Riders ont he Storm)

Tuning:
Hatalmas pozitivum a játékban az alkatrészválaszték. Itt nem az a megoldás van, hogy teljesítmény csomagokban adaptálunk a kocsiba, hanem rugalmasabban, választékosabban operálhatunk az alkatrészek között amivel a lehető leggyorsabbra építhetjük hőn szeretett versenyautónkat. Én a Skyline GT-R-emből 975LE tudtam kihozni a végére. Viszont vigyázzunk a kocsira és ügyeljünk az ütközésekre mivel van sérülés is a játékra ami kihagy a kocsi teljesítésére. Ne arra menjen el az összes nyert pénzünk, hogy a kocsit javítgatjuk.

Összességében az inverz példája a „Ne ítélj meg semmit a borítójáról”; mert a borító az szerintem nagyon pöpec lett. Valószínűleg többet dolgoztak azon mint a játékon. Tiszta tipikus City Interactive, legyen a borító f@sza, a játék meg maradhat pudva. Inkább nem ajánlom senkinek és nem azért, mert régi hanem mert nem jó. Max aki kitűzőre megy, mert három kártyát dob az szükséges öthöz. Steames ára 9,99€ (2017.03.01) baromira nagy túlzás szerintem, annyiért ott a NFS Undercover is akár.

Egy igazi indie side scroller shooter játék vegyítve főleg a 80-as és 90-es évek akciófilmes illetve sorozataiban szerepelt ikonikus hősökkel. Így legfőképp az Ő kedvencük lesz ez a játék. Ennek ellenére bárkinek kellemes kikapcsolódást tud okozni. Nevezhetjük partijátéknak is, mert egyszerre három baráttal/ismerőssel, vagy a “Kis Pistával”. Ennek viszont megvan a maga hátránya is amiről lentebb lesz szó.

Történet:
Röviden és egyszerűen a világ veszélyben és nekünk, mint a BroForce-nak a feladata megmenteni azt a teljes pusztulástól. Az ellenfelünk nem más, mint maga a Sátán lesz és annak ördögi hordája. A bolygó fel van osztva különböző szektorokra és azokat kell nekünk felszabadítani és elhozni a demokráciát (‘Murica!!!). Minden egyes szektor kap egy besorolást, ami a nehézségét mutatja és ez alapján dönthetjük el vagy megpróbáljuk vagy keresünk egy könnyebb pályát előtte, ha még nem nagyon menne még a játék. Illetve ilyenkor nem árt ha nyitott játékot indítunk, ebben az esetben be tudnak mások is csatlakozni és segítenek előrehaladni a harcunkban. Ha minden pályát teljesítettünk a vége, hogy meg kell küzdenünk és le kell győznünk a Sátánt.

Játékmenet:
Balról jobbra haladunk a képernyőn és az utunkba kerülő ellenségeket megölve, a pálya végén lévő platformon felugrunk a helikopterre. A terep tárgyak mind rombolhatóak, így oda kell figyelni mi mindent röpítünk a levegőbe. Az ellenfelek egy lövések, szóval nem kell évekig lőni őket csak ha szeretjük ha folyik a vér. Persze ők is egy lövésből le bírnak kapni, de az általában csak akkor fordul elő ha sokan jönnek. Plusz élet felvételével nem kell a legelejéről kezdenünk hanem csak az utolsó ellenőrző ponttól. Ennek módja, hogy plusz életeket szedünk fel olyan módon, hogy ketrecbe zárt Bro-kat szabadítunk fel. Ezzel egyúttal új karakterre is váltunk a sok közül az egyikre. Minden Bro-nak van valami különleges képessége, amit célszerű nem ellőni hanem a megfelelő pillanat vagy boss fightokra tartogatni. Mindenkinek lesz kedvence és valamit utálni fog amikor azzal kell mennie. Az meg főleg jó lesz ha lassú karakterrel leszünk olyan pályán amin futni kell az életünkért (na meg persze a továbbjutásért).

Karakterek:
Meg vagyok elégedve a mennyiséggel, de azért jó érzés hogy nem felejtik el és egy-egy frissítésnél betesznek a készítők pár darab új karaktert a játékba. Ezzel sem lesz unalmas egy idő után. Na de lássuk kik is szerepelnek eddig a játékban (2017.01.06.):
Rambro - Sylvester Stallone / Rambo
Brommando - Arnold Schwarzenegger / Kommandó
B. A. Broracus - Mr. T / Szupercsapat
Brodell Walker - Chuck Norris / Walker, a texasi kopó
Bro Hard - Bruce Willis / Die Hard - Drágán add az életed!
MacBrover - Richard Dean Anderson / MacGyver
Brade - Wesley Snipes / Penge
Bro Dredd - Sylvester Stallone / Dredd bíró
Bro In Black - Will Smith / Men in Black - Sötét zsaruk
Snake Broskin - Kurt Russel / Menekülés Los Angelesből
Brominator - Arnold Schwarzenegger / Terminátor
Brobocop - Peter Weller / Robotzsaru
Indiana Brones - Harrison Ford / Indiana Jones
Ash Brolliams - Bruce Campbell / Evil Dead - Gonosz halott
Mr. Anderbro - Keanu Reeves / Mátrix
The Boondock Bros - Sean Patrick Flanery & Norman Reedus / Testvérbosszú
Brochete - Danny Trejo / Machete
Bronan the Brobarian - Arnold Schwarzenegger / Conan, a barbár
Ellen Ripbro - Sigourney Weaver / Alien: A nyolcadik utas a halál
Time Bro - Jean-Claude Van Damme / Időzsaru
Broniversal Soldier - Jean-Claude Van Damme / Tökéletes katona
Colonel James Broddock - Chuck Norris / Ütközetben eltünt
Cherry Broling - Rose McGowan / Grindhouse - Terrorbolygó
Bro Max - Mel Gibson / Mad Max
The Brode - Uma Thurman / Kill Bill
Double Bro Seven - (ide sokat be lehetne írni és nem akarok vitát) / 007 - James Bond
The Brodator - Arnold Schwarzenegger / Ragadozó
The Brocketeer - Billy Campbell / Rocketeer
Broheart - mel Gibson / Rettenthetetlen
The Brofessional - Jane Reno / León a profi
Broden Lord Raiden - Christopher Lambert / Moral Kombat
The Brolander - Christopher Lambert / Hegylakó
Dirty Brory - Clint Eastwood / Piszkos Harry
Tank Bro - Lory Petty / Tank Girl
Bro Lee - Bruce Lee / A sárkány közbelép

Összességében ez egy nagyon jó kis közösségi játék. Igaz ha négyen játszanak egy időben akkor szinte semmit sem lehet látni az egészből főleg ha minden robban az adott pillanatban. Viszont nagy előny hogy még a legolcsóbb kontrollereket is felismeri, így nem kell egy billentyűzeten osztozkodni és tolongani. Az úgyis csak ordibálást eredményezne. Jó pár órát el lehet vele tölteni. Személyemnek olyan 9 órába telt a végére jutni a kampány részének, igaz ha nem lett volna a vége fele segítségem akkor végére sem jutunk annyira eszméletlenül nehéz volt. Árban is elég korrekt, nem lehet rá panasz ha jönnek még ilyen remek frissítések. A pályaszerkeszés is lehetséges, így egyéni pályákon lehet harcolni a gonosz ellen. Remélem valaki majd megcsinál hozzá egyszer egy budapesti pályát (ha lenne már ilyen azt írja meg valaki nekem). Szóval aki teheti vegye meg legalább egyszer pörgesse ki.

Aki először csak kipróbálná, annak ajánlom az ingyenesen letölthető spin off részét a The Expendabros-t. Egy az egyben mint a Broforce csak a karakterek a Feláldozható című akciófilmből vannak. A játékmechanika ugyanaz csak mások a karakterek és rövidebb a történet, de arra pont elég, hogy meghozza a kedved a Broforce-hoz.

Sosem voltam egy nagy Tomb Raider rajongó, de úgy nagyjából tisztában voltam a dolgokkal körülötte. Viszont amikor megláttam az előzetesét ennek a remekműnek, már akkor tudtam meg kell vennem ezt a részt mindenképp. Nem túlzok azzal a jelzővel, mert nagyon pöpecül össze lett rakva a Crystal Dynamics által.

Történet:
A rész lényegében arról szól, hogyan született meg az a Lara Croft aki az előző részekben már vakmerően kutatja az elveszett ereklyéket (és most nem a Tia Carrere általi sorozatra gondolok, bár van némi hasonlóság a kettő között). A bevezető videó után egyből belecsapunk az akcióba, amikor is egy nagy vihar közepette kettétörik a hajónk és egy szigeten kötünk ki „egyedül”. Mert egyből elkapnak a gonoszak, akikről később derül ki, hogy kik is valójában. Kifújva magunkat, nekiállunk megkeresni társainkat és felvenni a harcot az ellenséggel eleinte kezdetleges fegyvereinkkel, ami esetünkben egy szakadt íj és egy csákány. Későbbiekben persze ezeket tudjuk fejlesztgetni illetve újabbakat is kapunk. Kiderül még egy beszélgetés közben, amit drága „barátunk” mesél el nekünk, Himiko legendájáról illetve egy rituáléról, amivel vissza akarják őt hozni az élők sorába. Persze ki másba, mint az egyik társunk testébe így arra az elhatározásra jutunk; meg kell, inkább meg fogjuk menteni őt. Eközben érdekes fordulatok és cselekmények közepette jutunk el, váratlanabbnál váratlanabb szituációkon jutunk el megküzdve a Solarii-kkal.

Helyszínek:
A helyszínek a cselekmény szempontjából nagyon változatosak és néha egész rejtélyesek. Az aknákkal teli tengerparttól kezdve a vad erdőkön keresztül, II. világháborús bunkereken át ősi havas és sivatagi szentélyekben és templomokban küzdünk meg az elemekkel és az ellenséggel; mi lehet ember, állat és megidézett démonok serege (és biztosan kihagytam még valamit, amit nem kellett volna, de nem egy időben írtam ezt, mint amikor játszottam vele).

Játékélmény:
Nem lehet panasz rá egy percet sem fogunk unatkozni, amíg a játékban vagyunk. A sztori folyamatosan pörög, esetleg csak akkor amikor achievmentek miatt gyűjtögetünk, vadászgatunk. Ládák összetörésével tudunk egységeket nyerni, amiket a fegyvereink felturbózására tudunk költeni, hogy még hatékonyabbak legyünk. Fegyverek mennyisége szerintem elegendő és bő választékkal rendelkezik. Jó nem egy Battlefield szintű fegyverkollekciót kell elképzelni, de van mindenki kedvére való a pisztolytól kezdve a sörétes puskáig. Ezeket viszont nekünk kell összerakni úgy, hogy a különböző részeit össze kell gyűjteni. Általában három részből épül fel egy fegyver, amiket majd a cselekmény előrehaladtával szerzünk meg.
Az ellenfelek változó erősségűek, mert nem a végső leszámolás volt számomra a legnehezebb rész. Open worldhöz képest meg van szabva, merre menjünk tovább; bár vissza tudunk menni, ha esetlegesen nem gyűjtöttünk be valamit előzőleg. Minden egyes területen lesz egy tábortűz, itt tudunk menteni, craftolni és szétosztani a skill pontokat. A tábortűz, mint egy checkpoint gyorsutazásra is használható, ha valakinek nem lenne kedve annyit túrázni. Három skill ágból választhatunk és oszthatjuk el a pontjainkat (Survivor, Hunter, Brawler). Mindenki úgy ossza ki, ami a játékstílusához legjobban passzol.
A logikai játékok néha egyszerűnek tűnnek, bár össze lehet zavarodni. Illetve vannak olyan esetek, amikor nem találjuk a megfelelő utat (hiába van, a legtöbb iránymutató elem lefestve fehérre), akkor jön elő az Assasin’s Creed-ben már ismert Eagle Vision „koppintása”. A quick-time eventek elviselhetőek, de előfordul, hogy baromi idegesítő tud lenni. A lopakodáson van a hangsúly, de ha minden kötél szakad és tűzharcra kerül a sor arra megoldást jelenthet a fedezékrendszer használata.

Grafika/Zene:
Egyszerűen csodálatos. Igaz azóta már eltelt pár év, ami a videojáték szakmában sokat jelent, de amikor kijött engem elkápráztatott. A táj, a csordogáló folyók és az épületek mind nagyon szépek. Ha nem azzal kellett volna foglalkoznom, hogy épp meneküljek akár órákat is el tudtam volna tölteni azzal, hogy az ősi templomokat nézegessem. A karakterdizájn is jó, főleg hősnőnk esetében. A készítők elszakadtak a régi recepttől és elhagyták a nagy giga cickókat és végre egy igazi női karaktert hoztak létre. Persze így is betettek egy kis fanservicet azzal, hogy kalandunk során szinte elbomlik a ruhánk. Aki teheti és bírja a gépe az mindenkép kapcsolja be a TressFX opciót, hogy maximalizálni tudja a látványt (gyengébb gépeknél esetleges FPS drop várható). A zenék tökéletesen illenek játékhoz és annak letargikus néha nyomasztó cselekményszálához, hogy csak reménykedhetünk a happy endben.

Negatívum:
Hihetetlen, de van negatívuma a játéknak az pedig nem más, mint a Multiplayer. Itt az a baj, hogy van, azt senki se kérdezze minek, mert én sem tudom. Legtöbb esetben túl kicsik a pályák a két csapatnak és nagyon hamar be lehet campelni a spawn pontokat. Ezt csak súlyosbítja, hogy rejtett fegyverek vannak elrejtve a pályákon köztük egy minigun is amit a gyorsabb csapat kedvére el is döntheti a játék végét. Alapjáraton a fegyverek megegyeznek, ami a Singleplayerben van, de lehet DLC-ben venni külön (például Hitman Absolution fegyvereit). Az adott fegyverek és skinek csak adott szint elérése után tudjuk kiváltani sajnos. Maximális szint az a 60-as, ott kapjuk meg csak Lara-t.

Összegzés:
Fantasztikus játék, fantasztikus élménnyel. Aki teheti az vegye meg minél előbb nem fog benne csalódni azt garantálom. Igaz hogy +18-as besorolást kapott, de ezt szerintem senki nem veszi figyelembe manapság. Az új rész miatt Steamen újra felment az ára 20€-ra (amikor írtam 2016.12.20), viszont leárazásnál mindenképpen vevős tétel akárcsak a DLC-k. Még mindig olcsóbb, mint amikor én vettem meg,de nem bántam meg.
10/10

A kollégiumi életem utolsó évében sokszor mondták rám a "buligyilkos" kifejezést, igaz nem azért, mert legyilkoltam volna az egész szintet (bár egy két alakot ledobtam volna az ötödikről szívem szerint). Ennek tükrében nagyon megfogott a cím, majd lőn leárazáskor megvettem ezt a tételt.

Maga a játék a nagy retrokorszakban jött ki hasonlóakkal mint a Bro Force ami szintúgy kötelező darab, de arról majd valamikor máskor. A 16 bites grafika szerintem nagyon bejövős, néha jobban élvezem mint a FullHD-s tesszellációban gazdag nyavalyákat. A grafika mellett a hangokkal, zenékkel sincs semmi gáz nincs, teljesen korrektül illik a játékhoz, jól passzol hozzá.

A játék kellemes kikapcsolódást hoz magával. De mégis egy gyilkolásos játék, hogy éri el ezt a hatást?
Nagyon egyszerűen, nem elég csak úgy ész nélkül darálni hanem egyes esetekben gondolkozni is kell és valami taktikát kell kitalálni illetve egy dominóelvet összehozni. Ilyenkor már nem is kell semmit sem csinálnunk, hanem csak végignézni a "munkánk" gyümölcsét.

Az eddigi értékelésekben azt olvastam, hogy nehéz a játék. Szerintem ez pozitivum, mert legalább kihivást nyújt a játékosnak. Annak nem látom sok értelmét ha a szánkba rágná, hogy na azt épp milyen módszerrel küldjük a túlvilági buliba. Tény, hogy vannak nehéz pályák, de teljesíthetőek. Én a hajós partival szenvedtem meg, mikor is időre kellett megölnöm adott számú vendéget. Na ott kezdett betelni a pohár, nem is azzal hogy elkapnak, hanem hogy letelik az a fránya idő.

Nagy pozitivum, hogy körülbelül mindent az autóktól kezdve, a lovakig. A holttesteket el tudjuk rejteni kukákban, szennyvízcsatornákban, így folytathatjuk ámokfutásunkat anélkül, hogy valaki felfedezne az udvaron egy jó nagy kupac holttestet. Viszont bent az épületben, vagy ahol nagy a tömeg ott megfontolva sújtsunk le áldozatainkra, különben hívják a rendőrséget. vannak persze átjárók amin el tudunk menekülni előle és egy idő után elmennek. Abban az esetben ha egymás után többször kijön a rendőrség, Mario ahelyett, hogy a hercegnőt mentené meg a mi menekülő utainkat falazza be és ezzel is olyan helyzetbe hoz minket amivel rákényszerít minket minden lépésünk újragondolására. Néha akkor fogja befalazni az átjárókat amikor épp üldöznek a rendőrök és így esetlegesen csapdába esünk.
A játék helyszínei változatosak az egyszerű bulin túl, részt veszünk tanyasi mulatságon, városi discoban, tengerparton, tetőteraszon és még a jövőben is űrlények társaságában. A legjobb viszont a zombik. Ahol lehet hagyjuk elburjánzani és amikor már mindenki zombi akkor öljük meg őket, mert egy zombi nem tud telefonálni a rendőrségnek.

Összességében egy nagyon jó kis játék, van egy történet is a játék mögött, de elhanyagolható (nem azért mert story overrated) mert anélkül is élvezhető. Egy cél van, öld meg a bulit és kész. Mindenkinek csak ajánlani tudom és akinek nem lennének elég az alap pályák mennyisége annak ott a Steam Workshop onnan bőven szedhet még le más játékosok által készített pályákat, vagy saját maga is elkészítheti saját buligyilkos tervét.

Kezdjük azzal, hogy ez a játék egy mobilos átirat és az szép is, hogy tisztelegni akartak a 2.0 (egyben szerintem legjobb rész) előtt. Ennek ellenére ami lett ebből az valami borzalom, ezt a későbbiekben részletezem. Személyem egy délutáni mókának indult ezzel a játék ami beletorkollot egy kis agyfaszba a végére.

Menü/Grafika: A menü az baromira egyszerű, nem viccelek totális csak a nagyon minimális dolgok vannak benne. A billentyűkiosztást mondjuk állitani sem lehet csak az inditó ablakban. Csak rásegitést, illetve a kameranézetet amit lehet állitani.A grafika alapvetően nem mondhatni rossznak ahhoz képest, hogy csak átirat. A legtöbb elem mint a menüben is tiszta vektoros képek. Játékban hiányoltam hogy van szektorcsík viszont nem ábrázolja, hogy nyert vagy vesztet szektor (régebben zöld vagy pirossal jelezte). A kijelzőn megtalálhatóak a helyei a turbó illetve a víz/olaj lámpájának, de csak dísznek mert akármennyire van romon a kocsi nem villognak de még csak el sem szineződnek. Ha már mutató csak MPH-ban mutat, vagyis én nem találtam hogyan kellene a metrikus mérőszámra állítani. A navigáció néhány esetben nagyon idegesítő és egyes esetekben túl sok információt akar közölni az irányokkal, hogy pont amiatt nem látjuk az utat és baleset lehet belőle annyit kitakar a tájból. A tájra visszatérve azzal nincs gond.

Sérülés/Fizika: Elsősorban nem lenne gond vele, mert korrektül törik a játékhoz képest ha úgy csapjuk oda neki a falnak vagy fának/fáknak. Az viszont, hogy akaratlanul is sebződik az pofátlanság. Két szakasz után van lehetőségünk javitani a kocsit. Négy fő részt lehet javítani ilyen esetekben motor/váltó, felfüggesztés, karosszéria és a kerék/gumi. Teljes egy percnyi javitási költség áll rendelkezésre, ahol minden kis blokk 5percet jelent. Most jön a csavar, hogy hiába megy az ember jó kört, vigyáz a kocsira és az ideális íven megy mindig kb a 2 szakasz után majdnem minden lehúz a 2/3-ig de van olyan is, hogy legalább a feléig. Arra meg nincs ellegendő idő, hogy mindent topra megjavitsunk. Ez eleinte még nem olyan vészes, de a vége felé már rosszabb amikor az ellenfelek mindig full javitott kocsival mennek. A fizika a játékban nagyon érdekes, mert nincs. Jó ez kis túlzás mert van vonzási energia a kocsi eleje és a fák között. Valahogy mindig a kocsi elejével kapja el a fákat, még a legkisebbeket is; és nem elég hogy meg is gyötörtük csodakocsinkat, nem még hátra is kell tolatni mert még a legkisebb tuja is megfog minket (ellentétben az útjelző táblával ami simán kidönthető). Ennek hála valószinűleg elszállt az időnk is és kapkodhatunk. A legjobb eset amikor két fa köze szorul be az ember, Austrália így szeretlek. Aztán vannak az ugrasztók, mindenki tök izgatott lenne amikor Knight Rideresen átugraszt egy dombon. Na itt ezt nem lehet sajnos, mert szó szerint elrepül a kocsi majd egy dupla szaltó után csattan a földre(néha fejjel lefelé). Aki teheti az próbáljon minimálisra fékezni, különben bye bye.

Pályák/Autók: Na ebből elég karcsú a játék. Van három helyszín; ezek a következők: Ausztrália, Görögország, Franciaország(Korzika). Hiába van két fajta pályaverzió mindezekből akkor is csak összesen 6 darab versenysorozat van a játékban. Az első pár verseny még elviselhető de már a későbbiekben már baromi unalmas, hogy folyamatosan ugyanazon a pályán kell menni újra és újra. Autók tekintetében sem jobb a helyzet. Négy darab, ismétlem négy darab járművel lehet menni a játékban; de itt még nincs vége mivel nem lehet egyből menni minden autóval, csak a játékban való továbblépés után lesz kioldva egy-egy autó. Melyik autók is vannak benne: Ford Focus, Subaru Impreza, Mitsubishi Lancer EVO VI és a Lancia Stratos. Az első három autó eléggé ki van egyenlitve minden tulajdonsága, viszont a Stratos gyorsulása az fanomenális. Az előbb említett gyorsulási faktor már a Mixed Rally-k sorozatban már elengedhetetlen különben bukó a versenysorozat, viszont hátránya hogy figyelni kell az írányitására könnyen csúszik/borul.

AI: Már említettem korábban, hogy a végére már nagyon szorongatós és hogy csak a Stratos amivel meg lehet őket fogni(nekem csak azzal sikerült). Ezen felül még van egy kis unfairség ebben a játékban. Akár milyen jól rajtolunk el az ellenfél kb. 3 másodpercnyi előnyre tesz szert az első pár méteren, ami egy rosszabb pályán (Ausztrália) nem túl kifizetödő számunkra. Viszont néha a leggagyibb részeken lehet elhúzni az ellenfelek elől. Van viszont egy elméletileg a játékost kellene segíteni amikor esetleg felborul lement a pályáról akkor vissza kellene, hogy tegye a pályára. Ez a funkció is akkor müködik a legjobban amikor nem kell. Volt olyan eset hogy szélesebbre vettem a kanyart, hogy ne menjek neki a köveknek és ne is lassitsak le teljesen egyből visszatett a pályára. Bezzeg amikor bukfenc után fejjel lefelé estem rá a pálya közepére 8 másodperc telt el mig visszatett, illetve leestem egy völgybe bele az erdőbe és ott sem siette el a visszarakást. Ilyenkor persze bukó a szakasz.

Röviden ennyi lenne ehhez a játékhoz a véleményem. Még annyi aki szerint ez a förmedvény jó az vagy nem húzta ki vagy pénzt kap a reklámozásáért. Teljes áron semmiképp sem éri meg, már azt is bánom, hogy akciósan vettem meg. Aki teheti nagy ívben kerülje el ezt és vegye meg inkább a 2.0, 04, 2005-ös részeket ha retrózni akartok.