Sosem voltam egy nagy Tomb Raider rajongó, de úgy nagyjából tisztában voltam a dolgokkal körülötte. Viszont amikor megláttam az előzetesét ennek a remekműnek, már akkor tudtam meg kell vennem ezt a részt mindenképp. Nem túlzok azzal a jelzővel, mert nagyon pöpecül össze lett rakva a Crystal Dynamics által.

Történet:
A rész lényegében arról szól, hogyan született meg az a Lara Croft aki az előző részekben már vakmerően kutatja az elveszett ereklyéket (és most nem a Tia Carrere általi sorozatra gondolok, bár van némi hasonlóság a kettő között). A bevezető videó után egyből belecsapunk az akcióba, amikor is egy nagy vihar közepette kettétörik a hajónk és egy szigeten kötünk ki „egyedül”. Mert egyből elkapnak a gonoszak, akikről később derül ki, hogy kik is valójában. Kifújva magunkat, nekiállunk megkeresni társainkat és felvenni a harcot az ellenséggel eleinte kezdetleges fegyvereinkkel, ami esetünkben egy szakadt íj és egy csákány. Későbbiekben persze ezeket tudjuk fejlesztgetni illetve újabbakat is kapunk. Kiderül még egy beszélgetés közben, amit drága „barátunk” mesél el nekünk, Himiko legendájáról illetve egy rituáléról, amivel vissza akarják őt hozni az élők sorába. Persze ki másba, mint az egyik társunk testébe így arra az elhatározásra jutunk; meg kell, inkább meg fogjuk menteni őt. Eközben érdekes fordulatok és cselekmények közepette jutunk el, váratlanabbnál váratlanabb szituációkon jutunk el megküzdve a Solarii-kkal.

Helyszínek:
A helyszínek a cselekmény szempontjából nagyon változatosak és néha egész rejtélyesek. Az aknákkal teli tengerparttól kezdve a vad erdőkön keresztül, II. világháborús bunkereken át ősi havas és sivatagi szentélyekben és templomokban küzdünk meg az elemekkel és az ellenséggel; mi lehet ember, állat és megidézett démonok serege (és biztosan kihagytam még valamit, amit nem kellett volna, de nem egy időben írtam ezt, mint amikor játszottam vele).

Játékélmény:
Nem lehet panasz rá egy percet sem fogunk unatkozni, amíg a játékban vagyunk. A sztori folyamatosan pörög, esetleg csak akkor amikor achievmentek miatt gyűjtögetünk, vadászgatunk. Ládák összetörésével tudunk egységeket nyerni, amiket a fegyvereink felturbózására tudunk költeni, hogy még hatékonyabbak legyünk. Fegyverek mennyisége szerintem elegendő és bő választékkal rendelkezik. Jó nem egy Battlefield szintű fegyverkollekciót kell elképzelni, de van mindenki kedvére való a pisztolytól kezdve a sörétes puskáig. Ezeket viszont nekünk kell összerakni úgy, hogy a különböző részeit össze kell gyűjteni. Általában három részből épül fel egy fegyver, amiket majd a cselekmény előrehaladtával szerzünk meg.
Az ellenfelek változó erősségűek, mert nem a végső leszámolás volt számomra a legnehezebb rész. Open worldhöz képest meg van szabva, merre menjünk tovább; bár vissza tudunk menni, ha esetlegesen nem gyűjtöttünk be valamit előzőleg. Minden egyes területen lesz egy tábortűz, itt tudunk menteni, craftolni és szétosztani a skill pontokat. A tábortűz, mint egy checkpoint gyorsutazásra is használható, ha valakinek nem lenne kedve annyit túrázni. Három skill ágból választhatunk és oszthatjuk el a pontjainkat (Survivor, Hunter, Brawler). Mindenki úgy ossza ki, ami a játékstílusához legjobban passzol.
A logikai játékok néha egyszerűnek tűnnek, bár össze lehet zavarodni. Illetve vannak olyan esetek, amikor nem találjuk a megfelelő utat (hiába van, a legtöbb iránymutató elem lefestve fehérre), akkor jön elő az Assasin’s Creed-ben már ismert Eagle Vision „koppintása”. A quick-time eventek elviselhetőek, de előfordul, hogy baromi idegesítő tud lenni. A lopakodáson van a hangsúly, de ha minden kötél szakad és tűzharcra kerül a sor arra megoldást jelenthet a fedezékrendszer használata.

Grafika/Zene:
Egyszerűen csodálatos. Igaz azóta már eltelt pár év, ami a videojáték szakmában sokat jelent, de amikor kijött engem elkápráztatott. A táj, a csordogáló folyók és az épületek mind nagyon szépek. Ha nem azzal kellett volna foglalkoznom, hogy épp meneküljek akár órákat is el tudtam volna tölteni azzal, hogy az ősi templomokat nézegessem. A karakterdizájn is jó, főleg hősnőnk esetében. A készítők elszakadtak a régi recepttől és elhagyták a nagy giga cickókat és végre egy igazi női karaktert hoztak létre. Persze így is betettek egy kis fanservicet azzal, hogy kalandunk során szinte elbomlik a ruhánk. Aki teheti és bírja a gépe az mindenkép kapcsolja be a TressFX opciót, hogy maximalizálni tudja a látványt (gyengébb gépeknél esetleges FPS drop várható). A zenék tökéletesen illenek játékhoz és annak letargikus néha nyomasztó cselekményszálához, hogy csak reménykedhetünk a happy endben.

Negatívum:
Hihetetlen, de van negatívuma a játéknak az pedig nem más, mint a Multiplayer. Itt az a baj, hogy van, azt senki se kérdezze minek, mert én sem tudom. Legtöbb esetben túl kicsik a pályák a két csapatnak és nagyon hamar be lehet campelni a spawn pontokat. Ezt csak súlyosbítja, hogy rejtett fegyverek vannak elrejtve a pályákon köztük egy minigun is amit a gyorsabb csapat kedvére el is döntheti a játék végét. Alapjáraton a fegyverek megegyeznek, ami a Singleplayerben van, de lehet DLC-ben venni külön (például Hitman Absolution fegyvereit). Az adott fegyverek és skinek csak adott szint elérése után tudjuk kiváltani sajnos. Maximális szint az a 60-as, ott kapjuk meg csak Lara-t.

Összegzés:
Fantasztikus játék, fantasztikus élménnyel. Aki teheti az vegye meg minél előbb nem fog benne csalódni azt garantálom. Igaz hogy +18-as besorolást kapott, de ezt szerintem senki nem veszi figyelembe manapság. Az új rész miatt Steamen újra felment az ára 20€-ra (amikor írtam 2016.12.20), viszont leárazásnál mindenképpen vevős tétel akárcsak a DLC-k. Még mindig olcsóbb, mint amikor én vettem meg,de nem bántam meg.
10/10

Sosem voltam egy nagy Tomb Raider rajongó, de úgy nagyjából tisztában voltam a dolgokkal körülötte. Viszont amikor megláttam az előzetesét ennek a remekműnek, már akkor tudtam meg kell vennem ezt a részt mindenképp. Nem túlzok azzal a jelzővel, mert nagyon pöpecül össze lett rakva a Crystal Dynamics által. Történet: A rész lényegében arról szól, hogyan született meg az a Lara Croft aki az előző részekben már vakmerően kutatja az elveszett ereklyéket (és most nem a Tia Carrere általi sorozatra gondolok, bár van némi hasonlóság a kettő között). A bevezető videó után egyből belecsapunk az akcióba, amikor is egy nagy vihar közepette kettétörik a hajónk és egy szigeten kötünk ki „egyedül”. Mert egyből elkapnak a gonoszak, akikről később derül ki, hogy kik is valójában. Kifújva magunkat, nekiállunk megkeresni társainkat és felvenni a harcot az ellenséggel eleinte kezdetleges fegyvereinkkel, ami esetünkben egy szakadt íj és egy csákány. Későbbiekben persze ezeket tudjuk fejlesztgetni illetve újabbakat is kapunk. Kiderül még egy beszélgetés közben, amit drága „barátunk” mesél el nekünk, Himiko legendájáról illetve egy rituáléról, amivel vissza akarják őt hozni az élők sorába. Persze ki másba, mint az egyik társunk testébe így arra az elhatározásra jutunk; meg kell, inkább meg fogjuk menteni őt. Eközben érdekes fordulatok és cselekmények közepette jutunk el, váratlanabbnál váratlanabb szituációkon jutunk el megküzdve a Solarii-kkal. Helyszínek: A helyszínek a cselekmény szempontjából nagyon változatosak és néha egész rejtélyesek. Az aknákkal teli tengerparttól kezdve a vad erdőkön keresztül, II. világháborús bunkereken át ősi havas és sivatagi szentélyekben és templomokban küzdünk meg az elemekkel és az ellenséggel; mi lehet ember, állat és megidézett démonok serege (és biztosan kihagytam még valamit, amit nem kellett volna, de nem egy időben írtam ezt, mint amikor játszottam vele). Játékélmény: Nem lehet panasz rá egy percet sem fogunk unatkozni, amíg a játékban vagyunk. A sztori folyamatosan pörög, esetleg csak akkor amikor achievmentek miatt gyűjtögetünk, vadászgatunk. Ládák összetörésével tudunk egységeket nyerni, amiket a fegyvereink felturbózására tudunk költeni, hogy még hatékonyabbak legyünk. Fegyverek mennyisége szerintem elegendő és bő választékkal rendelkezik. Jó nem egy Battlefield szintű fegyverkollekciót kell elképzelni, de van mindenki kedvére való a pisztolytól kezdve a sörétes puskáig. Ezeket viszont nekünk kell összerakni úgy, hogy a különböző részeit össze kell gyűjteni. Általában három részből épül fel egy fegyver, amiket majd a cselekmény előrehaladtával szerzünk meg. Az ellenfelek változó erősségűek, mert nem a végső leszámolás volt számomra a legnehezebb rész. Open worldhöz képest meg van szabva, merre menjünk tovább; bár vissza tudunk menni, ha esetlegesen nem gyűjtöttünk be valamit előzőleg. Minden egyes területen lesz egy tábortűz, itt tudunk menteni, craftolni és szétosztani a skill pontokat. A tábortűz, mint egy checkpoint gyorsutazásra is használható, ha valakinek nem lenne kedve annyit túrázni. Három skill ágból választhatunk és oszthatjuk el a pontjainkat (Survivor, Hunter, Brawler). Mindenki úgy ossza ki, ami a játékstílusához legjobban passzol. A logikai játékok néha egyszerűnek tűnnek, bár össze lehet zavarodni. Illetve vannak olyan esetek, amikor nem találjuk a megfelelő utat (hiába van, a legtöbb iránymutató elem lefestve fehérre), akkor jön elő az Assasin’s Creed-ben már ismert Eagle Vision „koppintása”. A quick-time eventek elviselhetőek, de előfordul, hogy baromi idegesítő tud lenni. A lopakodáson van a hangsúly, de ha minden kötél szakad és tűzharcra kerül a sor arra megoldást jelenthet a fedezékrendszer használata. Grafika/Zene: Egyszerűen csodálatos. Igaz azóta már eltelt pár év, ami a videojáték szakmában sokat jelent, de amikor kijött engem elkápráztatott. A táj, a csordogáló folyók és az épületek mind nagyon szépek. Ha nem azzal kellett volna foglalkoznom, hogy épp meneküljek akár órákat is el tudtam volna tölteni azzal, hogy az ősi templomokat nézegessem. A karakterdizájn is jó, főleg hősnőnk esetében. A készítők elszakadtak a régi recepttől és elhagyták a nagy giga cickókat és végre egy igazi női karaktert hoztak létre. Persze így is betettek egy kis fanservicet azzal, hogy kalandunk során szinte elbomlik a ruhánk. Aki teheti és bírja a gépe az mindenkép kapcsolja be a TressFX opciót, hogy maximalizálni tudja a látványt (gyengébb gépeknél esetleges FPS drop várható). A zenék tökéletesen illenek játékhoz és annak letargikus néha nyomasztó cselekményszálához, hogy csak reménykedhetünk a happy endben. Negatívum: Hihetetlen, de van negatívuma a játéknak az pedig nem más, mint a Multiplayer. Itt az a baj, hogy van, azt senki se kérdezze minek, mert én sem tudom. Legtöbb esetben túl kicsik a pályák a két csapatnak és nagyon hamar be lehet campelni a spawn pontokat. Ezt csak súlyosbítja, hogy rejtett fegyverek vannak elrejtve a pályákon köztük egy minigun is amit a gyorsabb csapat kedvére el is döntheti a játék végét. Alapjáraton a fegyverek megegyeznek, ami a Singleplayerben van, de lehet DLC-ben venni külön (például Hitman Absolution fegyvereit). Az adott fegyverek és skinek csak adott szint elérése után tudjuk kiváltani sajnos. Maximális szint az a 60-as, ott kapjuk meg csak Lara-t. Összegzés: Fantasztikus játék, fantasztikus élménnyel. Aki teheti az vegye meg minél előbb nem fog benne csalódni azt garantálom. Igaz hogy +18-as besorolást kapott, de ezt szerintem senki nem veszi figyelembe manapság. Az új rész miatt Steamen újra felment az ára 20€-ra (amikor írtam 2016.12.20), viszont leárazásnál mindenképpen vevős tétel akárcsak a DLC-k. Még mindig olcsóbb, mint amikor én vettem meg,de nem bántam meg. 10/10