Recent reviews by Tivorr

Alföld szimulátor 11/10

Azt mondják a háború első áldozata az ártatlanság, de ez tévedés, a lelked az. Soha nem hittem Istenben, amíg el nem vettem egy másik ember életét, és abban a pillanatban tudtam, hogy a pokolba kerülök. Ó, Istenem, azok a dolgok, amiket tettünk ... Amikor tíz vagy húsz sárgát elfogtunk, többségüket csak kirugdaltuk a helikopterből és néztük, ahogy a földön szét fröccsennek, és mire leszállunk, már csak egy vagy kettő maradt. Néha nagyon dühösek voltunk, teljesen el szált a józan eszünk és egy sem maradt a helikopteren. A trükk az volt, hogy még a létszámlálás előtt dobtuk ki őket, így a magasabb rangúak nem tudták meg, hogy mennyit öltünk meg. Persze mindenki tudta, hogy a felettesek ennél sokkal-sokkal rosszabb dolgokat tettek.

Soha nem fogom elfelejteni, még 68-ban történt, azt mondták nekünk, hogy van néhány Csárli ebben az általános iskolában, szóval Jimmyvel megnéztük. Mondták, hogy kergessük ki a köcsögöket napalmmal. Nem vettem be, és szerintem Jimmy sem, de a parancs az parancs. Ezt tényleg végre kell hajtanom? Gyilkos legyek, vagy számít ez egyáltalán? Már annyi embert meggyilkoltam, mivé válnék ha ez az egész egy nagy hiba? Egy szörnnyé? Akkor hát legyen. A parancs az parancs. Erre tanítottak minket. Tehát minden további szó nélkül megtettem.

Az iskola lángokban állt, és persze, a gyerekek sikítva rohantak ki. Emlékszem, egy gyerek odaszaladt hozzám,a szemembe nézett miközben izzott a bőre és sikítozott. Húztam egy szál cigarettát a zsebemből, és megpróbáltam amennyire csak lehet összeszedni magam. A gyerek talán öt vagy hat éves lehetett, egy pillanatra abbahagyta a sikoltozást, üres tekintettel nézett a szemembe, és vietnámiul mondott valamit. Ezt elmondta újra, és újra, és újra, és újra, és újra. A gyerek megragadta a nadrágomat, és a hangja a korábban engedelmes gyenge hangnem pánikszerű, korholó vádló hangá fejlődött. Pánikba esve megfogtam a pisztolyomat, a gyermek fejéhez tettem, lehunytam a szemem és meghúztam a ravaszt.

Csak így lehetett megállítani. Tudtam, mit tettem, és tudtam, hogy csak úgy élhetek önmagammal, ha ugyanerre a sorsra juttatom magamat is. Az állam alá tettem a fegyvert, és egy utolsó mély lélegzetet vettem. Semmi. Egy kattanás. Sírva zuhantam a földre, és elkezdtem öklömmel csapkodni a sárba, amíg el nem kezdett vérezni. Egy hétig nem tudtam aludni. Valahányszor lehunytam a szemem, láttam a gyereket, és hallottam, ahogy ezt az egyetlen szót kiáltja. "Quái vật." "Quái vật."

Sok a legit játékos, gl hf.