Már egy hete csak a mama faszára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a mennybe, ment serényen.
Én még Ruben (meleg) ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt rubent másra.
Engem húzzon föl a faszára.

Csak ment és kiverte némán,
nem szidott, nem is élvezett énrám
s a ruhák fényesen, megkurva,
keringtek, szálltak a faszomba.

Nem szaroznék, de most már késő,
most látom, milyen óriás pöcs -
szürke fasza lebben az égen,
síkosítót old az ég gecijében.